Lyuk a gerendában
Mottó: „Üres a puska” – ennyi soha ne legyen elég, bárkitől is hangozzék!
A cikk először a NIMRÓD SAFARI 2011/3 számában jelent meg nyomtatásban.
A megújult balatonfűzfői lőtér fából ácsolt pihenője hűvös árnyékot borít a gyakorlások közben elfáradt szusszanni vágyókra. Alatta üldögélve jóízűen lehet beszélgetni a vadászatról vagy a koronglövészetről. A minap hatalmas lyukat vettem észre az egyik gerendában. A vadászat vagy a koronglövészet olyan tevékenység, melynek művelése közben a jó lövő, a tevékenységet művelni vágyó számára a legfontosabb dolog – megelőzve minden egyebet – a biztonság kérdése.
A társas vadászat megkezdése előtt az eligazítás kötelező része a balesetvédelmi
szabályok felfrissítése. Ám sokan átsiklanak e számukra „unalmasságig ismételt”
mondatokon.
„A megtöltött fegyvert ne fordítsuk…”– és az ehhez hasonló panelek sokak számára olyannak tűnnek, mint a repülőgépen a felszállás megkezdése előtt, a stewardessek által bemutatott biztonsági előírások ismertetése.
A „hallottam” vagy „láttam már százszor” vélekedés nem más, mint a tevékenységünk leglényegesebb elemétől, a biztonságtól való elfordulás. Számomra – és remélem a T. Olvasó számára is – 100%-osan biztonságosnak csak akkor mondhatunk egy sörétes fegyvert, ha azt megtört állapotban van, és a tölténykamrában nincs töltény. Az „összecsukott” puskát minden esetben töltöttnek tekintjük, mert lehet benne „éles” patron! Hogy van benne, vagy nincs, azt csak az tudja, aki a puskát összezárta! Vagy
ő sem? Számtalanszor voltam tanúja olyan esetnek, amikor a lőállásban valaki elfelejtette
megtölteni a puskáját, és a legnagyobb elképedésére az nem sült el!
Sajnos, mi emberek néha tévedünk! Ezért bármikor, bárhonnan át/felveszünk egy puskát, az megtört állapotban kell, hogy legyen. „Üres a puska” – ennyi soha ne legyen elég, bárkitől is hangozzék! A biztonságot láthatóvá kell tenni, ezt demonstráljuk a megtört puskával, melynek tölténykamrájában nem lehet patron!
Peter Croft, a britek nagy lőbajnoka, ma oktató kollégám az APSI-nál (Professzionális Lőoktatók Szövetsége) mesélte egy alkalommal, hogy néha az ujjait is beledugja a tölténykamrába, mert mint mondta, „nem hisz a szemének”. Állítása persze tartalmaz némi angol humort, de az üzenete világos: a biztonságot nem lehet túlzásba vinni! A biztonság, biztonságosság azzal az éber odafigyeléssel kezdődik, amikor a szándék megfogalmazódik bennünk, hogy a puskát fel/kivesszük valahonnan, vagy átvesszük valakitől, és tart mindaddig, amíg le nem teszszük, vagy át nem adjuk azt. Az összezárt puska csövét csak arra fordíthatjuk, amit el akarunk találni, vagy aminek az eltalálásából nem lesz baj!
Egy öntöltő puska is mutathat biztonságot – jelzőszalag segítségével!
A vadászat vagy a sportlövészet alkalmával fel kell építenünk magunkban egy rutin cselekvéssorozatot, amely a biztonság elemeit tartalmazza. A fegyver felvételétől, annak megtöltésén át az elsütéséig, ürítéséig mindent! A csőtorkolat iránti éberséget (ti. azt, hogy a cső vége merre mutat) kell ezen időtartam alatt mindvégig fenntartani! A mozdulatok ismétlését, az arra való felhívást pedig soha ne tekintsük feleslegesnek, unalmasnak, időt rablónak. Valahányszor összecsukott puskát látunk, véljük megtöltöttnek, és tegyük azt biztonságossá. A lősport bármelyik műfaját műveljük, a biztonság legyen az elsődleges szempont. Az korántsem biztos, hogy a világ legjobb lövői között emlegetnek majd bennünket, de a cselekvését biztonságosan végző lövővel mindenki szívesen vadászik együtt. Egy lyuk a gerendában pedig már bőven elég ahhoz, hogy a cselekedeteinkről, azok biztonságos mivoltáról időről időre elgondolkodjunk.
