Ki itt a főnök? A lakatszerkezet fontosságáról
Ha egy billenő csövű sörétes puskát vizsgálunk, annak 3 fő részegységét a cső, az agy és a kettőt összekötő zártest képezi. A lakatszerkezet a zártesthez kapcsolódik, vagy annak része, és azt gondolhatnánk, hogy az felelős a cső (csövek) és a zártest össze-„lakatolásáért”.
A cikk először a NIMRÓD SAFARI 2011/2 számában jelent meg nyomtatásban.
Ám ez ebben ez esetben nem így van. A lakatszerkezet a puska elsütéséért felel és nem más, mint egy energiát tároló mechanizmus. Ezen energiát a lövéskor a lövő fejében megszületett idegi parancsalapján, a vadászpuskán az elsütő billentyű(k) segítségével „szabadítjuk fel”.
A kalapács, amely a lakatszerkezet része, az ütőszeg egyik végére csapva – annak másik végével a csappantyút meg-ütve – beindítja az explóziót.
A használat, a gyakorlás alkalmával minél jobban megérezzük, kiismerjük a szerkezet működésének finomságát, annál pontosabb lesz a gondolat sebességével megfogalmazott akaratunk. A „Most!” idegi parancs mögött érvek sorakoznak, amelybe a sebesség, a távolság, a lendület, némi trigonometria és a csuda tudja még mi minden nincs hirtelen belekalkulálva. Akkor szolgál a legjobban, ha az elménk millisecundum pontossággal kiismeri, megérzi, hogy mikor fog a mutatóujjunk által préselt mechanika elsülni.
A sörétlövés az állandóság művészete. Fizikai féleségünkhöz, idegrendszeri sajá-tosságainkhoz, stílusunkhoz keresünk nekünk passzoló, jól fekvő puskát, annak csöveihez a jó szórásképet adó patront, olyant, amelynek sebessége állandó. Egy mozgó célpont eltalálása éppen elég extra, gyorsan változó adattal terheli meg koponyánk szürke állományát, ezért eme változókhoz kell minél nagyobb állandóságot – puskát és patront – hozzárendelni.
A rossz elsütő mechanizmushoz, lakatszerkezethez nem lehet hozzászokni. Azért nem, mert olyan mint a szél, mindig más az ereje, változhat az elsütésének úthossza, vagy – ami ebben az esetben – a lehető legrosszabb, olyan, amelyik akaratunk ellenére váratlanul felkeményedik. A jó sörétlövés „feszesen” soktényezős rendszerében tehát lehetetlen „együtt élni” egynél több örök változóval! Éppen akkora zavart okoz a lövő fejében, mint az a puska, amelyik sokszor „csütörtököl”. Ezért kimondhatjuk, hogy a jó sörétes puska lelke az elsütőmechanika, a lakatszerkezet. A sörétlövés rejtelmeinek kutatása közben a prímán sülő puskához –annak állandó elsütő erejéhez, a működésének egyforma úthosszához, finomságához – könnyebb hozzászokni, mint bármelyik jófajta villányi vereshez. Ellenben a rossz tervezés, a silány, gépi kivitelezés, a műanyag alkatrészek, a rosszul ápolt, elkopott rendszer, a kontár fegyver-„műveletlen” áldatlan beavatkozása mind-mind oka lehet egy rossz elsütőszerkezetnek.
Westley Richards kivehető boxlakat, prémium kategória
A sörétes puskákat lakatszerkezetük sze-rint az alábbi fő típusokra oszthatjuk:
1. oldallakatos,
2. boxlakatos, zömében Anson–Deeleyféle rendszerű,
3. egyéb lakatosok, mint pl. a billentyűtalpra szerelt lakatok vagy a Westley Richards féle kivehető lakatok.
A boxlakatos puskákon az elsütő mechanikát a zártesten belül rejtették el, míg az oldallakatos modellek esetében a két oldalsó lemezre szerelték fel az elsütő rendszert, mindegyik csőhöz egyet-egyet. Ezeket a műszaki irodalom jól tárgyalja, e témát most a műszaki aspektus oldaláról nem érintenénk.
Ám felmerül a kérdés, mi volt az oka a gyakorlatban a különféle lakatszerkezetek elterjedésének? Manapság – mi magunk – a jó lövés és a biztonságos működés szempontjából melyikre tegyük le voksunkat?
A gyártás/gyárthatóság oldaláról általánosságban elmondható, hogy az oldallakatos puskák elkészítése jóval több időt emészt fel, mint boxlakatos társaiké. Egy – a legjobbak közül való – oldallakat elkészítése kb. 120 munkaórát igényel és mivel általában párban dolgoznak, ezért mindjárt 240 munkaórával számolhatunk. Ennyi idő alatt 2 komplett, közepes minőségű boxlakatos puskát lehet elkészíteni!
Egy másik szempont szerint manapság fontos a „dizájn”, amely a fő meghatározó eleme lehet egy termék sikerességének. Az oldallemezek, amelyek „belsejére” az oldallakatokat szerelik – egy box lakatos puskán ezek lehetnek csak díszítőelemek – a vésnök (vagy a lézergravírozó masina) számára nyújtanak nagyobb felület – a termék tetszetősebbé tétele érdekében. A marketing része az optikai tuning és a „szemre véve” alapján célozza meg és találja el a gyanútlan vevőt. A vésett, cirádás, néha csicsás a jobban eladható, ha pedig egy luxus „10+ stb…” fával szerelik, azt gondolhatnánk, hogy a legjobb házból származó termékkel van dolgunk.
Kanyarban
Az oldallemezes puskák, amelyek az oldallakatos puskákat próbálják a külcsínben utánozni, legtöbbször boxlakatos rendszerűek. Az oldallemezeknek ekkor valós funkciója nem más, mint tetszetősebbé tenni a puskát, amelyen így a véshető, jól kinéző felületeket növelik meg.
Az oldallakatos puskák könnyen felismerhetők az oldallemezeken elhelyezkedő csapokról, azok számából pedig (általában 5 vagy 7), a féleségét lehet kitalálni. Bár némi sznobságért itt sem kell messzire mennünk, hiszen vannak a legjobb féle oldallakatosok között olyanok, melyeken elrejtették a csapokat. Ellentétben azokkal a boxlakatos, oldallemezes modellekkel, ahol az oldallemezeken belül semmi nincs, csak apró álcsapok. Művészi alkotás, igazi remekmű az egyik, silány utánzat a másik. Kívülről úgy néz ki, mint ha… de belülről nem az!!
A csábos külső mélyen eltakarhatja az esszenciát: A jó puska „belülről” jó, a külcsín csak másodlagos!
Egy oldallakat elkészítése igazi szakértelmet igényel. Egy alkalommal Steve Clark barátomat próbáltam faggatni a jó oldallakat titkáról, aki 21 éve dolgozik a Holland & Holland cégnél, megjárta annak valamennyi munkapadját és most a javító részleg vezetője. Álszerénység nélkül válaszolta: – András, én csak 3 évig készítettem lakatokat, kérdezd meg Robot, ő 11 éve csinálja!
Kevesen tudják, hogy a legjobb oldallakatosokon a lakatok a zártestnek nem egyenes folytatásai, hanem „szöget” zárnak be azzal. A jobb vállas lövőnek jobbra, a bal vállról lövőnek balra dőlnek. Éppen annyit, amennyit a méretre agyazás megkövetel.
Az eredeti forrás – Holland & Holland
Logikusan következik, hogy a „kanyar belső” lakat rövidebb, és annak minden alkatrésze a kanyaríven „fordul“, míg a „kanyar külső” lakat hosszabb íven megy. Többek között ez egy biztos jele a leggondosabban elkészített oldallakatos remekműveknek. Használhatóságukat tekintve is ezek nyújtják a legtöbbet. Az elsütőerő jobban szabályozható, finomabbra állítható és kies körülmények, mint rekkenő meleg vagy csípős hideg sem változtat tulajdonságain.
A jó lövés szempontjából ezek a legfontosabb jellemzők.
Angolhonban, a viktoriánus éra vége felé vált kifinomulttá az oldallakatos, rejtett kakasos sörétesekkel való párpuskázás. A jó töltögetővel történő ikerpuskák gyors váltásával történő vadászati mód lett a sörétpuskázás legnemesebbike. (A mai napig is az!) Előfordult azonban, hogy egy szóló madár egy patronnal történő meglövése után a lövő – logikusan – puskát váltott. Egy grousevadászaton, esős időben a váltás azonban nem mindig sikerült jól, és a puska a kézből kicsúszva a kemény, köves talajon landolt. Az egyik csőben lapuló éles patron veszélyeztette a töltögető vagy a gazda épségét! Ekkor alkották meg a jobb oldallakatosokra azt a speciális „elkapó” mechanizmust, amely véletlen elsülés esetén nem engedi az ütőszegre csapni a kalapácsokat, hanem „félúton” elkapja azokat. Ily módon téve biztonságossá a jó oldallakatos puskákat. Ez persze extra alkatrészek beépítését és munkaidő ráfordítást igényel a gyártótól, de a jobb sörétesek alaptartozéka ma is ezen elmés szerkezet. Megállapíthatjuk, hogy e speciális és lényeges tulajdonságaik végett tehát a jó oldallakatosok általában biztonságosabbak.
Nyitófüllel ellátott oldallakat
A terepen a gyors rugó- vagy ütőszegcsere is lehetővé válik, hiszen a nyitófüllel ellátott darabokon kézzel kihajtható a lakatokat egybefogó csavar és ezzel könnyen hozzáférhetővé és kicserélhetővé válnak a hibás alkatrészek.
A boxlakatos puskák kétségtelen előnye az egyszerűség, mely az adott anyagokkal és megmunkálással jó minőségben gyártható. Ezeknek a puskáknak a lakatszerkezetében általában 3 fő alkatrész található, ezért, mivel kevesebb alkatrészből állnak, mint egy oldallakatos puska, lényegesen olcsóbbak.
Igaz, általában robusztusabbak, ám egyszerűségüknél fogva könnyen javíthatóak egy hozzáértő fegyverműhelyben. Azonban némelyik típus lakatszerkezete „beszabályozhatatlan”, karcosan, felkeményedve, vagy nehezen sül.
Néhányan a boxlakatos puskákra esküsznek, mert nézetük szerint minél kevesebb fát kell az agyból eltávolítani, annál erősebb marad annak nyakrésze. Úgy vélik, hogy a kevesebb alkatrész kevesebb hibalehetőséget hordoz magában, ezért tartják a boxlakatos puskákat jobb megoldásnak.
Az összehasonlításban az oldallakatosok előnyére az alábbi tényezők írhatók:
– általában jobb puska balansz, (kivétel azonban mindig akad!),
– finomabban szabályozható, a lövő kénye kedve szerint állítható elsütő mechanika,
– a lakatok könnyebben hozzáférhetők, tisztíthatók, olajozhatók, javíthatók,
– biztonságosabbak.
Nyitófüllel ellátott oldallakat
Drága boxlakatos puskán ez idáig egyetlen egy típusnál láttam a biztonságot megnövelő, az oldallakatosokon fellelhető „elkapó“ mechanikát.
Azonban ne „írjuk le“ a boxlakatos puskákat!
Nem kétséges, hogy egy jó boxlakatos jobb, mint egy gyenge oldallakatos modell.
A versenysport mindig is különleges követelményeket támaszt a puska gyártója elé, egyúttal a legjobb tesztelési lehetőséget is nyújtja. Némely műfajában 3 perc áll egy rotte lövése közben a versenyző rendelkezésére, hogy a puskáján egy eltörött ütőszeget vagy rugót cseréljen. Ez ugyan nem fordul elő gyakran, de el lehet képzelni, ha valaki éppen élete legjobb formájában lövi egyik korongot a másik után, és a rugó- vagy ütőszegtörés végett puskacserére kényszerül, idegen puskával kénytelen a versenyt befejezni. Győzelmi esélye – légyen bármilyen nagy formában – a töredékére csappan.
E különleges követelmény miatt találták ki a billentyűtalpra szerelt, kivehető elsütő rendszert. Gyártása persze ennek is élőmunkaigényes, ám ha ilyen puskát fogunk kezünkbe, biztosak lehetünk lakatszerkezetének kiválóságában.
Amiért „box”-lakatnak nevezik – alapverzió
A gyártás során a lövő igényei szerint állítják be az elsütés erejét. Általánosságban – ha a megrendelő erről másképp nem rendelkezik – a szakma „1/2-es ökölszabályát” alkalmazzák. Ez pedig a következő:– ha pl. a sörétes puska súlya 3 kp, az elsütő erő 1,5 kp. Ha két billentyűvel rendelkezik a puska, a második elsütőbillentyűt kissé keményebbre állítják. Ezen értékeket mindig az elsütés irányába mérik.
Ismerek traplövőt, aki a 0,8 kp finomságúra állítatta a puskáját. Ilyen értéket persze csak egy különlegesen jól elkészített lakaton lehet beállítani, az egyszerűbb vagy tucatlakatokon ez túl kockázatos lenne.
A legjobb lövők tehát a lakatszerkezetre, annak jóságára a legkényesebbek. Az érzés, amely a jó lakatszerkezetet használva kialakul gyors, precíz és bársonyos. Őket figyelve, az elsütés minden lövésüknél sima, puha. Kontrasztja ennek az a görcsös rángatás, amely adódhat a visszarúgás okozta félelemtől, vagy a silány lakatszerkezet miatt.
Elsütő billentyű „lefagyás” néven ismert az a jelenség, amikor az idegi parancs nem „jut el” a mutatóujj végéig, vagyis a lövő a puskát nem tudja „elsőre” elsütni.
Igaz, a bekövetkező hibázást nem csak a rossz elsütő mechanika okozhatja, hanem egyéb okai is lehetnek, mint öregség, idegi fáradtság stb.
Az ormánsági Sellyéről, I. József orvos, kedves veterán koronglövő barátom mesélte egyszer, hogy egy verseny alkalmával sorozatosan nem tudta elsütni a puskáját, mert a mutatóujja nem hajtotta végre az idegi parancsot. Elkeseredésében – bele nagyot harapva – emígy kiáltott: – Hát ki itt a főnök? –
Az ormánsági Sellyéről, I. József orvos, kedves veterán koronglövő barátom mesélte egyszer, hogy egy verseny alkalmával sorozatosan nem tudta elsütni a puskáját, mert a mutatóujja nem hajtotta végre az idegi parancsot. Elkeseredésében – bele nagyot harapva – emígy kiáltott: – Hát ki itt a főnök? -
További tartalmak
Kövess Facebook-on!
- Duplapuska.com - Szollár András
- © Minden jog fenntartva.