A sörétes fegyver felemelésének mozdulata - Sörétlövés másképpen sorozat 4. rész
Miután a korábbi számokban megismertük a látás és szemdominancia, valamint a méretre agyazás fontosságát, elkezdhetjük a technikánk szilárd alapjainak felépítését.
A cikk először a NIMRÓD 2004/5 számában jelent meg nyomtatásban.
Bármilyen vadra akarunk lövést leadni, vagy bármilyen versenyen próbálgatjuk sörétlövő tudományunkat, a jó lábmunka vagy jó beállás az alapja a cső egyformán végrehajtott lendítésének.
Folyamatában a lövéshez történő beállás, illetve a vadászaton az azt megelőző lábmunka alapozza meg a jó egyensúlyt a fegyver felemelése, a cső lendítése és a lövés elkísérése folyamán.
Hogyan kell jól beállni? Nézzük a klasszikus angol stílusokat (mi mást is várna a kedves olvasó egy APSI-oktatótól?)
Kezdjük az angol lövésztanár Percy Stanbury híres stílusával, amelyet egyformán javasol vadászatra és koronglövészetre, ahol a lövő súlypontja a lövés egész folyamata során az elöl lévő lábon van, függetlenül attól, hogy a lövést le vagy föl, jobbra vagy balra adjuk le. A jobb vállról lövőknél a bal láb van elöl – a cikkben végig ebből az alaphelyzetből indulunk ki.
A súlypont kb. 70/30%-ban oszlik meg a lábakon az elöl lévő bal láb javára. A bal láb nyújtott, a jobb láb kissé behajlított, sarka pedig enyhén felemelt. Ezen apró sarokemelés miatt ez a beállás a legszélesebb komfortzónát nyújtja, egyúttal lehetővé téve a derék minden irányú szabad mozgását, amellyel a csövet gyorsíthatjuk, és annak lendületét megőrizhetjük.
A sarkak kb. 15-20 cm-re helyezkednek el egymástól, és ha képzeletben az óra számlapjára állnánk, majd 12 óra irányába akarnánk a lövést leadni, a bal lábfejünk ily módon 1 óra, a jobb pedig 3 óra irányába nézne.
Két fontos módszer: Stanbury (balra) és Churchill (jobbra)
Robert Churchill fegyvergyáros és nem kevésbé népszerű oktató egészen más állást javasol. Ha ismét a képzeletbeli órára állnánk, a bal láb kb. 11 óra, a jobb láb kb. 1 óra irányába nézne, és egy kissé hátrább helyezkedne el, mint a bal. Alaphelyzetben a testsúly egyformán van elosztva a két lábon, majd a lövés irányába eső lábra tevődik át, így hol a jobb, hol a bal lábról adjuk le a lövést. A sarkak csak néhány cm-re vannak egymástól, és mindkettő mindvégig a talajon marad. A fej fölé leadott lövéseknél a testsúly kivételesen a jobb lábon van, éppen fordítva, mint Stanburynél!
Stanbury szerint mindkét lábbal a lövés irányába fordulni – hibás! Churchill szerint az egyik lábat a másik mögé helyezni – hibás!
Ha mindkét dolgot alaposan szemügyre vesszük, megfigyelhetjük, hogy mindketten arra törekedtek, hogy a lövéshez jó egyensúlyt teremtsenek, és lehetővé tegyék a szabad, könnyed derékmozgást. Stanbury vékonyabb, magasabb, míg Churchill alacsonyabb és zömökebb felépítésű lövő volt. Mindketten az alkatuknak legjobban megfelelő stílust alakították ki. Ezt kell tennünk nekünk is ahelyett, hogy mindenáron utánoznánk bármelyiket is.
A Churchill-féle beállás hasznosabb az alacsonyabb és masszívabb (nem akarnám a kedves Olvasómat kövérnek és pocakosnak nevezni!) felépítésű embereknek – mint amilyen mentoruk is volt – vagy olyanoknak, akiknek problémás a hátuk és csípőjük mozgatása. Jóval gyorsabb és rövidebb úton végrehajtott lendítést követel, mint a Stanbury-féle beállás. Ezzel a beállással és pazar technikájával (és ravaszságával!) a múlt század 20-as, 30-as éveiben sikeresen fellendítette forgalmát a híres Churchill XXV típusú sörétesével. A rövid, hatvanegynéhány cm-es csövű fegyvert az egyik leggyorsabb lendítésű sörétesként hirdette. (Ma, majdnem 100 évvel később a tendencia éppen ellentétes, a 86 cm-es csőhosszú fegyver sem kuriózum.)
A híres Churchill-féle Premiere Grade XXV SLE
A Stanbury stílus a magasabb és vékonyabb alkatú lövők számára tűnik elnyösebbnek. Klasszikusan elegáns stílus, amellyel vadászaton a fegyver felemelése előtt a bal lábunkkal egy aprót a vad mozgásának irányába lépünk (nevezzük ezt „lépés”-nek), miközben a jobb lábunk sarka kissé felemelkedik, ezzel is „továbbnyitva” a lendítés szögét, megnövelve a lövés komfortzónáját (3. rajz).
Még egy harmadik állással is ismerkedjünk meg, amelyet „Guiness”-állásnak hívnak, egyszerűen azért, mert úgy néz ki, mintha egy pohár sörrel a kezünkben beszélgetnénk valakivel.
Ken Davies, a Holland & Holland mesteroktatója szerint az egyik legtermészetesebb állás az, amikor a lábak nyújtva vannak, a terpesz vállszélességű, és a vállak a sarkak fölött helyezkednek el. Nem jelenti a lövési irányára való ráfordulást, mint Churchill esetében, vagy nem annyira „ferde” a beállás, mint Stanbury esetében.
Mindkét láb relaxált, kinyújtott és „odabetonozott”. Ez az egyenes, de nem merev állás közkedvelt néhány ma élő világhírű sörétlövő között. (Pl. R. Faulds olimpiai és világbajnok dupla trap- és korongvadász lövő által).
A nagylábujjak és a sarkak összekötése által képezett egyenesek párhuzamosak, a testsúly közel 50-50%-os elosztású, enyhén a bal lábra súlyozott (5. rajz).
Jól alkalmazható ráhajtásos vadászaton, illetve korongvadász számokban. Nagy odafigyelést igénylő beállás, mert hajlamosít a dőlésre a derék forgatása helyett, ugyanis a komfortzóna szöge, a korábban említett beállásokat is beleértve, a legkisebb. Kezdő lövőknek nem javasolnám.
A Guiness beállás, és a lábak megfelelő iránya
Összességében a szűkebb állás gyorsabb rotációt tesz lehetővé, míg a szélesebb terpesz nagyobb stabilitást nyújt.
A legtöbb vadász egyszerűen elfeledkezik a lábmunkáról akkor, amikor a vadat megpillantja, annak ellenére, hogy ideje és helye is van. A „lépésnek” a vadászaton minden lövés előtt meg kell történnie, hacsak nem pontosan a lövés irányában állunk, vagy kapáslövésre nem kényszerülünk. Ezzel az apró lépéssel (nem több kb. 15 cm-nél) a vad mozgásának irányába mozdulunk, tulajdonképpen a komfortzónánkat fordítjuk a lövés várható irányába, felvéve egyúttal a helyes beállást, amely megalapozza a jó egyensúlyt, amelyből azután már könnyed a lendítés és a lövés elkísérése. Ellenkező esetben, a jó beállás hiánya miatt a lövést csak „odadobva”, karmozdulattal, a derék és csípő mozgatásának elhagyásával tudjuk leadni, többnyire eredménytelenül. Nincs derékmozgás, ezért nincs lendület, a cső nem gyorsul, és nincs lehetőség a lövés elkísérésére sem. Mivel a cső áll a fegyver elsütésének pillanatában, a „kép” hiába tűnik megfelelőnek a korábban az adatbankunkba „bepakoltak” alapján, a kórtünet érthetetlen hibázás, fejrázogatás, gyakran gyorsabb lőszerre való áttérési kényszer, ritkábban bosszús fegyvermustra és –csere.
Mindezek kiindulópontja a rossz lábmunka és a nem megfelelő beállás!
A lövés hármas ütemének első üteme a lépés, a második a fegyver felemelése/lendítése, míg a harmadik a fegyver elsütése és a lövés elkísérése.
A Stanbury beállásban a lábak egymás mögött vannak
Ha fejleszteni akarjuk a stílusunkat, gyakorolnunk kell a beállást apró lépésekkel, mozgás közben. A „száraz” edzés vagy szobában való próbálgatás során különösen figyeljünk arra, hogy lendítés közben a testsúlyunk ne vándoroljon, ne dőljünk egyik lábról a másikra, vállunk síkja mindig a képzeletbeli lövés síkjának megfelelően mozogjon. Nincs szakcikk vagy szakkönyv a világon, amelyik precízen megmondaná, hogy a t. Olvasónak melyik a legjobb beállás.
Ha a beállás korlátozza a mozgást, a lendítést vagy a testsúlyunk helyes elosztását a lábakon – pl. egy fej fölé leadott lövés esetén hátrafelé vagyunk kénytelenek lépni –, egészen biztosan rossz a beállásunk. Ha a lendítés során a rossz beállás miatt elvesztjük az egyensúlyt – emiatt az egyik lábról a másikra visszük át a testsúlyunkat –, ekkor a lövés irányára eső váll „leesik” (szivárvány-effektus!), a vad mozgási vonalát elvesztjük, a lövés alá vagy fölé fog menni.
Arra törekedjünk, hogy úgy álljunk oda a lövéshez, hogy a csőlendület feszültsége minimális, míg a stabilitásunk maximális és ezáltal összességében a lövés energiatakarékos legyen!
Végezetül ne felejtsük el, amit az egyik angol oktató kolléga mondott: „A vadászaton a sörétlövés nem más, mint tánc a fegyverrel!”
A másik két ütemről, a fegyver felemelésének mozdulatáról, a kezek és a karok használatáról, illetve a derék és a csípő mozgásáról a következő részben lesz szó.
